Az emberek gyakran próbálják elrejteni érzelmeiket, fájdalmaikat a nagyvilág elől. Ez lehet különböző okokból, például, hogy ettől gyengébbnek érezheti magát egy bizonyos társaságban. Ezentúl másképp titulálnák be. Be kell ismerni, vannak ilyen esetek, amikor valakit lekicsinyítenek, csak mert valami szomorú dolog történt vele. Ő megpróbál nem beállni a sorba, próbált erős lenni, hiszen minden ember hibázik, ez valójában nem akkora probléma, mint azt oly sokan gondolják. A hibáink mutatják meg a helyes utat számunkra. A valódi hiba akkor van, ha nem indulunk el ezen a jó úton, hanem továbbra is rossz utakon járunk! Nem szabad elhitetnünk másokkal, hogy a mi sorsunk mennyire tökéletes, főleg, ha ez nem is igaz, és csak azért mondjuk, hogy saját lelkiismeretünket nyugtassuk. Ha pedig valóban jól állunk, ne hencegjünk vele, nyugtázzuk magunkban, hiszen csupán ránk tartozik, a mi életünk, nem a másé. Erre próbál ráirányítani az első versszakban. 

A refrén következik. Egy kapcsolatot mutat be. Vannak, akik virággal kedveskednek szerelmüknek, ő nem ilyen. Vannak, akik sírnak, ha valami olyan történik, ő nem ilyen.  Vannak, akik bókokkal lepik meg párjukat, ő nem ilyen. Vannak, akik értékes ajándékokat vesznek a másiknak, ő nem ilyen. Vannak, akik mesébe illő dolgokat hajtanak végre egymásért, ő nem ilyen. Ő tudja, hogy szeretni egymást nem azt jelenti, hogy egy célt követve egész életük során hajtani. Ezzel csak minden érzést megölünk. Azt mondja: "A MÁSIKAT BIZTATNI, REPÜLNI ÁT EGY VILÁGON" Segíteniük kell egymásnak, így válnak egyre jobbá, ettől teszik egymást boldoggá. Ez az, ami sokkal fontosabb egy csokor virágnál, vagy egy aranyláncnál. 

A második versszak következik. Nagyon fontos dolgot említ meg a szöveg, hiszen a külső szépségnél sokkal fontosabb dolgok is vannak a világon. Ha megbékélünk önmagunkkal kívülről-belülről, sokkal inkább tudjuk majd önmagunkat adni, sokkal többet tudunk majd kihozni saját magunkból. Ha egyszer hibázunk, és változtatni szeretnénk, azért bizony tennünk kell. Az emberek azt várják, hogy minden a kezükbe hulljon, ezért sokan inkább feladják. Nem szabad, tennünk kell a változásért, döntéseket kell hoznunk, amelyek lehet első látásra rosszak lesznek, de a végső cél érdekében fel kell áldoznunk magunkat. Nem tudunk másokat befolyásolni, hiszen valójában mindenki ugyanolyan, csak apró különbségek választanak el egymástól, amelyek végül lényegesek lesznek életünk során, ahogy felnövünk. Eltérőek lesznek nézeteink, vallásunk, másokat fogunk tisztelni, szeretni, de azt tudni kell, hogy mindenki ugyanonnan jött, és ugyanoda tart! Közösek elődeink, közösek utódaink, mért ne lehetne jelenünk is az? Miért ne lehetne az embereknek közös célja? Az, hogy békességben, szeretetben éljenek egymás mellett? Tudunk, csak akarnunk kell.