Menekülünk? Mitől? Miért kellene egy 21.századi embernek menekülnie ebben a tökéletes demokráciában? A válaszokat megkaphatjuk a dalban, ha odafigyelünk a szövegre. A refrénben arra próbál célozni, hogy bármilyen nehéz is a sorsunk, sosem szabad feladni, sosem szabad megállni és visszafordulni, mindig követni kell céljainkat. Hősiesen kiállni, és megmutatni a világnak, hogy mire vagyunk képesek! 

Az első versszakban Horus énekel. Bevallja, hogy néha rendkívül nehéz kitartónak lenni, és hogy sokkal könnyebb lenne feladni, hiszen semmi nem jött össze...ekkor venni kell egy nagy lélegzetet, és küzdeni küzdeni! "De aki nem fogja meg a padlót, abból nem is lehet bajnok". Tehát nem szabad feladunk, mégha a helyzet annyira súlyos, hogy könnyebb lenne elbukni. Sokat vesztett az életben, szerelmet, barátot és egyebet, de még a legnehezebb pillanatban is van akaratereje, és tud változtatni. Manapság a kitartásunk nem éppen olyan, mint ahogy a dal azt szeretné bemutatni. Az ingoványos, bizonytalan ösvényen el sem indulunk, helyette a jól kitaposott úton megyünk végig, mely lehet biztosabb, de nem az álmainkhoz vezető út. Pedig döntően befolyásolja életünket a fiatalkorunk és az, hogy mi mindent sikerült elérni ilyen idősen. Persze az idősebbek számára is fontos, hogy új ismereteket szerezzenek, hiszen az ember a haláláig tanul, gyarapítja ismereteit. 

A második versszak Shady-é. A szomorú mindennapokba nyerünk betekintést. Bár nem nevezném örömnek. Nap mint nap felkel, elmegy dolgozni,  hazatér majd alszik. Kimarad valami, valami lényeges...Az álmai is ugyanolyan szörnyűek, mint való élete. Azonban egyik napon történik valami, elkezd csöppet mosolyogni, még ha az élete nem is úgy alakul, mint azt tervezte. Ez hiányzott az eddigi napjaiból, csak a monoton munkába zárkózott, és nem volt meg a jókedv faktora. Azonban ha az megvan, nincs ami gátat szabjon, harcol amíg csak lehet. Az utolsó két sor megegyezik az első versszak utolsó két sorával: "Mert nem adnak semmit ingyen, harcolok míg élek, de inkább kétszer szenvedjek, mint hogy rossz útra lépjek."  Ezzel is hangsúlyozni szeretnék, hogy lehet akármilyen rossz sorsa az embernek, nem szabad feladnunk. 

A harmadik versszakot Carp-E énekli, amely rendkívül érdekesre sikeredett. Egy érdekes ötlet merül fel, és a problémákat kicsit át kell értelmeznünk. Külföldre akar menekülni, tehát a problémák az országon belül vannak, ahonnan csak menekülni lehet. Még azt is elmondja, hogy neki nem kellenek álmok és lehetőségek, csak had menjen el...ezek szerint elég nagy a baj belföldön. Kilép ebből a vonatból, amelyen mindannyian szenvednek, és mindannyian ugyanazt csinálják. Kilép a tömegből, és saját, valódi életet akar kezdeni. Külföldön minden sokkal szebb (legalábbis látszatra), azonban a valóság mást mutat. Mégsem olyan szép az élet külföldön? Hogy lehetne az? Hiszen aki külföldre megy, azt mindig is "bevándorlóként" fogják kezelni, a legrosszabb munkákat kapja meg, egy eltűrt személy lesz az ottani társadalomban, akármennyire is mást mutatnak az újságok és az internet. Majd ha hazatér egyszer, büszkén mondva, hogy milyen jó élete volt, csak hogy megnyugtassa a saját lelkiismeretét: Jó döntés volt elhagyni az országomat, a szülőföldem! Hibázunk persze, ez csak természetes: "Hibázok majd én is, hogy a rossz irányt megjelöljem, de nem nézek majd úgy tükörbe, hogy magamat szembeköpjem". Ez a versszak is ugyanazzal a két sorral végződik, mondván sosem szabad feladni, harcolunk míg élünk!