Az emberek gyakran próbálják elrejteni érzelmeiket, fájdalmaikat a nagyvilág elől. Ez lehet különböző okokból, például, hogy ettől gyengébbnek érezheti magát egy bizonyos társaságban. Ezentúl másképp titulálnák be. Be kell ismerni, vannak ilyen esetek, amikor valakit lekicsinyítenek, csak mert valami szomorú dolog történt vele. Ő megpróbál nem beállni a sorba, próbált erős lenni, hiszen minden ember hibázik, ez valójában nem akkora probléma, mint azt oly sokan gondolják. A hibáink mutatják meg a helyes utat számunkra. A valódi hiba akkor van, ha nem indulunk el ezen a jó úton, hanem továbbra is rossz utakon járunk! Nem szabad elhitetnünk másokkal, hogy a mi sorsunk mennyire tökéletes, főleg, ha ez nem is igaz, és csak azért mondjuk, hogy saját lelkiismeretünket nyugtassuk. Ha pedig valóban jól állunk, ne hencegjünk vele, nyugtázzuk magunkban, hiszen csupán ránk tartozik, a mi életünk, nem a másé. Erre próbál ráirányítani az első versszakban. 

A refrén következik. Egy kapcsolatot mutat be. Vannak, akik virággal kedveskednek szerelmüknek, ő nem ilyen. Vannak, akik sírnak, ha valami olyan történik, ő nem ilyen.  Vannak, akik bókokkal lepik meg párjukat, ő nem ilyen. Vannak, akik értékes ajándékokat vesznek a másiknak, ő nem ilyen. Vannak, akik mesébe illő dolgokat hajtanak végre egymásért, ő nem ilyen. Ő tudja, hogy szeretni egymást nem azt jelenti, hogy egy célt követve egész életük során hajtani. Ezzel csak minden érzést megölünk. Azt mondja: "A MÁSIKAT BIZTATNI, REPÜLNI ÁT EGY VILÁGON" Segíteniük kell egymásnak, így válnak egyre jobbá, ettől teszik egymást boldoggá. Ez az, ami sokkal fontosabb egy csokor virágnál, vagy egy aranyláncnál. 

A második versszak következik. Nagyon fontos dolgot említ meg a szöveg, hiszen a külső szépségnél sokkal fontosabb dolgok is vannak a világon. Ha megbékélünk önmagunkkal kívülről-belülről, sokkal inkább tudjuk majd önmagunkat adni, sokkal többet tudunk majd kihozni saját magunkból. Ha egyszer hibázunk, és változtatni szeretnénk, azért bizony tennünk kell. Az emberek azt várják, hogy minden a kezükbe hulljon, ezért sokan inkább feladják. Nem szabad, tennünk kell a változásért, döntéseket kell hoznunk, amelyek lehet első látásra rosszak lesznek, de a végső cél érdekében fel kell áldoznunk magunkat. Nem tudunk másokat befolyásolni, hiszen valójában mindenki ugyanolyan, csak apró különbségek választanak el egymástól, amelyek végül lényegesek lesznek életünk során, ahogy felnövünk. Eltérőek lesznek nézeteink, vallásunk, másokat fogunk tisztelni, szeretni, de azt tudni kell, hogy mindenki ugyanonnan jött, és ugyanoda tart! Közösek elődeink, közösek utódaink, mért ne lehetne jelenünk is az? Miért ne lehetne az embereknek közös célja? Az, hogy békességben, szeretetben éljenek egymás mellett? Tudunk, csak akarnunk kell. 

Menekülünk? Mitől? Miért kellene egy 21.századi embernek menekülnie ebben a tökéletes demokráciában? A válaszokat megkaphatjuk a dalban, ha odafigyelünk a szövegre. A refrénben arra próbál célozni, hogy bármilyen nehéz is a sorsunk, sosem szabad feladni, sosem szabad megállni és visszafordulni, mindig követni kell céljainkat. Hősiesen kiállni, és megmutatni a világnak, hogy mire vagyunk képesek! 

Az első versszakban Horus énekel. Bevallja, hogy néha rendkívül nehéz kitartónak lenni, és hogy sokkal könnyebb lenne feladni, hiszen semmi nem jött össze...ekkor venni kell egy nagy lélegzetet, és küzdeni küzdeni! "De aki nem fogja meg a padlót, abból nem is lehet bajnok". Tehát nem szabad feladunk, mégha a helyzet annyira súlyos, hogy könnyebb lenne elbukni. Sokat vesztett az életben, szerelmet, barátot és egyebet, de még a legnehezebb pillanatban is van akaratereje, és tud változtatni. Manapság a kitartásunk nem éppen olyan, mint ahogy a dal azt szeretné bemutatni. Az ingoványos, bizonytalan ösvényen el sem indulunk, helyette a jól kitaposott úton megyünk végig, mely lehet biztosabb, de nem az álmainkhoz vezető út. Pedig döntően befolyásolja életünket a fiatalkorunk és az, hogy mi mindent sikerült elérni ilyen idősen. Persze az idősebbek számára is fontos, hogy új ismereteket szerezzenek, hiszen az ember a haláláig tanul, gyarapítja ismereteit. 

A második versszak Shady-é. A szomorú mindennapokba nyerünk betekintést. Bár nem nevezném örömnek. Nap mint nap felkel, elmegy dolgozni,  hazatér majd alszik. Kimarad valami, valami lényeges...Az álmai is ugyanolyan szörnyűek, mint való élete. Azonban egyik napon történik valami, elkezd csöppet mosolyogni, még ha az élete nem is úgy alakul, mint azt tervezte. Ez hiányzott az eddigi napjaiból, csak a monoton munkába zárkózott, és nem volt meg a jókedv faktora. Azonban ha az megvan, nincs ami gátat szabjon, harcol amíg csak lehet. Az utolsó két sor megegyezik az első versszak utolsó két sorával: "Mert nem adnak semmit ingyen, harcolok míg élek, de inkább kétszer szenvedjek, mint hogy rossz útra lépjek."  Ezzel is hangsúlyozni szeretnék, hogy lehet akármilyen rossz sorsa az embernek, nem szabad feladnunk. 

A harmadik versszakot Carp-E énekli, amely rendkívül érdekesre sikeredett. Egy érdekes ötlet merül fel, és a problémákat kicsit át kell értelmeznünk. Külföldre akar menekülni, tehát a problémák az országon belül vannak, ahonnan csak menekülni lehet. Még azt is elmondja, hogy neki nem kellenek álmok és lehetőségek, csak had menjen el...ezek szerint elég nagy a baj belföldön. Kilép ebből a vonatból, amelyen mindannyian szenvednek, és mindannyian ugyanazt csinálják. Kilép a tömegből, és saját, valódi életet akar kezdeni. Külföldön minden sokkal szebb (legalábbis látszatra), azonban a valóság mást mutat. Mégsem olyan szép az élet külföldön? Hogy lehetne az? Hiszen aki külföldre megy, azt mindig is "bevándorlóként" fogják kezelni, a legrosszabb munkákat kapja meg, egy eltűrt személy lesz az ottani társadalomban, akármennyire is mást mutatnak az újságok és az internet. Majd ha hazatér egyszer, büszkén mondva, hogy milyen jó élete volt, csak hogy megnyugtassa a saját lelkiismeretét: Jó döntés volt elhagyni az országomat, a szülőföldem! Hibázunk persze, ez csak természetes: "Hibázok majd én is, hogy a rossz irányt megjelöljem, de nem nézek majd úgy tükörbe, hogy magamat szembeköpjem". Ez a versszak is ugyanazzal a két sorral végződik, mondván sosem szabad feladni, harcolunk míg élünk!

Az első részben nem a refrénnel kezd, így várnunk kell még azokra a bizonyos varázsszavakra, azonban nem szabad gyorsan átsiklanunk ezen rész felett. Az embert 3 szóba foglalja bele, amelyek ugyancsak lehetnének akár a varázsszavak. Ezeket pedig a TEST, amelyben a LÉLEK bújik meg, és az ELME, amely bemutatja, hogy az ember gondolkodik, értelmes lény. Azonban ez az ember egy valamit szeretne, mégpedig azt, hogy őt szeresse egyetlen egy valaki. Nem tűnik nagy kérésnek, de a mai világunkban mégis az. Az emberek gyakran bánkódnak az életük miatt, hogy mi minden miatt rossz, de a szám próbál optimistán hozzáállni, és ösztönzőleg hat a hallgatóra, hisz azt mondja: "örülj, hogy éled". Majd egy bölcs gondolatot hoz, mely szerint az ember azért érez örömöt, fájdalmat, hogy saját magát, és persze világát egy másik szemszögből, jobban felismerhesse. A szeretet egy végtelen dolog, amely ha kialakul az emberben, az nem múlhat el sohasem...Nem szabad a rossz dolgokon rágódni, olykor el kell felejteni a bánatos létet, erre pedig azok a bizonyos varázsszavak a megfelelőek!

A refrénünk tömör, egyszerű, lényegre törő, felsorolja azokat a szavakat, amelyekkel az életünk jobbá válhat, elfeledhetjük a negatív hatásokat az életünkből. Ezek a sajnálom, a bocsáss meg, a köszönöm és a szeretlek! Utóbbi mondatomat magam fogalmaztam, ám a dalszöveg is pontosan így néz ki, ebből is látszik, mennyire lényegre tör vele az író. Sajnálni, avagy megbánni tetteinket nagyon neves cselekedet, és ennél még nemesebb, ha bocsánatot is kérünk az illetőtől. Fontos még megköszönni a kapott dolgokat, legyenek azok jókívánságok, vagy akármik, hiszen ettől a szótól az ember sokkal jobban érezheti magát. Nem maradhat ki a szeretlek szó sem, amely talán a legfontosabb a világunkban.

A második részben egy fontos problémára hívja fel a hallgató figyelmét a szám...mégpedig, hogy az ember nem csupán a külsőségekre figyel, akkor bizony olyan dolgokat is láthat, amelyek nem mindenki számára érhetők el, olyan dolgokat, amelyek azok előtt nyílnak meg, akik képesek egy másik, egy harmadik szemmel nézni a másikra. Gondoljunk csak bele, manapság a friss párok pár hét, esetleg pár napi ismeretség után összejönnek, azt mondva, ők annyira ismerik egymást, és szemükben ő a tökéletes. Ez mind szép és jó, csak a gond az, hogy ember megismeréséhez nem elég pár hét, vagy nap...sokkal több kell, hiszen az ember egy-egy életciklusában másképp viszonyul a világhoz, olykor boldogabb, olykor rosszabb hangulatban van, ezáltal partneréhez is másképp viszonyul. Azonban ha valakik több héten, hónapon át ismerkednek, akkor bizony kijönnek azok a változások, amelyek rövidebb kapcsolat esetén nem tűnnének fel, és jobban megismerik egymást. Ha mindenki ezt követné, sokkal boldogabb és hosszabb kapcsolatokra lehetnénk figyelmesek. Visszatérve a szöveghez és a dalhoz, újból azokhoz szól akik bánkódnak a életük miatt, de most ezt mondja: "csak kapsz, ahogy kérted". Lehet másképp sült el a kívánság, ekkor azonban tudnunk kell bocsánatot kérni! A fájdalom és az öröm jelenik meg újból a "mosoly" és "könny" szavakban, mondanivalójuk ugyanaz, mint az előző részben. De emellett más dolgok is azért vannak, hogy jobban megismerd magad, ezek pedig a növények, vagy a napszakok...ezért van fény is, hisz ez mutatja az utat azoknak, akik akarják, de ennek megjelenik az ellentéte is, az árnyék, amelyben viszont azok vannak, akik bizonytalanok sorsukat illetően.

A címéből már következtethet az ember, hogy valamiféle változtatást szeretne, hogy lehetne más is az, amit "életnek" nevezünk. Kezdi máris a refrénnel, melyből arra jövünk rá, hogy akkor lehet jobb az élete, hogyha vele lenne a barátnője. Ő azonban mást akar, de a végén jön a sorsdöntő szó: ÉRTÉKTELEN. Ez a szó végigkíséri az egész dalt. Majd még a refrénben mondja, hogy inkább hazudjon valamit, mintsem elhagyja.

Az utána következő részben Carp-E énekel, mégpedig arról szól az ő része, hogy mi is számít manapság "értéknek". "A tárgyaktól nem leszel értékes ember", vallja, ami teljesen igaz, amit képes még egy szinttel lentebb vinni, mégpedig azokhoz, akik mások stílusát próbálják másolgatni. A legjobb telefonokat veszi meg az ember, csak hogy valamivel többnek tűnjön az embereknél, de ez mind csak álca és képmutatás, nem ettől lesz több valaki. A párkapcsolatokról is szó esik, mégpedig hogy a szeretetet is pénzzel szeretné kiérdemelni az ember, nap mint nap bulizni jár, ahonnan úgy tér haza, hogy semmit nem tud magáról. Ezt gondolja ő "életnek", annak, ami csak egyszer támad egy embernek, és ilyenek miatt rontja el...de nem kéne! Később gondolkodhat, de akkor már talán túl késő lesz: "Sajnállak néha, de mire rájössz már rég késő, az életed az enyémhez képest meg ég és föld"-fejezi ki magát. És sajnos ez egy mindennapos probléma, hogy a fiatalok nem foglalkoznak a jövőjükkel, ezáltal saját magukkal sem, hiszen a jövőbeli önmaguknak tesznek keresztbe. Fontosabb nekik hetente többször bulikba járni, mint kicsit tágítani a tudását, megismerni a világot. Elfecsérlik az életüket úgy, hogy közben azt hiszik, ők nagyon céltudatosan élnek, élvezik az életet azzal, hogy megállás nélkül isznak, cigiznek buliznak...Nincsenek tisztában ezek szerint az élet fogalmával, amely nem csupán az első 20 évből áll, hanem van utána egy olyan 50-60 éves rész körül-belül!

De térjünk vissza a dalra, jön Horus újból a refrén után. Témája neki is hasonló, de persze másképp fogalmazza meg, nézzük hát. Nincs egyénisége az embereknek, mindenki a tömegnek megfelelően próbál cselekedni, ami nagyon rossz! Azokra hívja fel a figyelmet, akik műtétek után szeretnének jobbak lenni az átlagnál, de ő ezt csak úgy hívja: műtő. Nem lehet a pénz segítségével gyakorlatilag egy új embert varázsolni, mert a belső értékei ugyanazok maradnak, tehát belülről semmit sem változik. Azt mondja: "A jellemet képtelenség plasztikázni", jobban nem is lehetne megfogalmazni! Ezután ő is a szerelemből hoz példát, hogyha már van olyan, aki szereti, annak ellenére, hogy mennyire rosszul él, és nagy valószínűséggel senki másnak nem kellene, rendkívül meg kéne becsülnie párját. A társadalmunkat azonban semmivel nem segíti, csak van, ezzel növelve az emberek számát. Szomorú, hiszen minden ember egyenlő állítólag, azonban más sokkal többet tesz embertársaiért, mégis néha pont az ilyen emberek élnek elnyomásban.

A záró rész Shady-é,aki véleményem szerint arról beszél gúnyosan, hogy őt nem zavarná, ha barátnője egyik haverjával menne el bulizni...de ez azért mégsincs rendjén!  Ahelyett, hogy vele töltene el egy kellemes estét, inkább egy retro partira téved. Nem érzi magát jól ebben a kapcsolatban -derül ki ez a következő sorokban-, csupán elhallgatta eddig panaszát...Teljesen feleslegesnek érzi magát, kihasználják úgy gondolja. Aztán a végszó ugyancsak megvan: ÉRTÉKTELEN...értéktelen a kapcsolatuk, teljesen felesleges, így valószínűleg mihamarabb véget fog annak.